A dilemma természetéről: vajon mennyire tekinthető a nyomtatott szöveg ez esetben publikált szövegnek - a közönség elé tárásra érettnek ítélt, letisztult, szerkesztett variációnak? Vajon Hamvas "ráolvasó" mondatai valóban a tárgyat közelítve távolító szuggerátumok-e - avagy a megfogalmazás kristályos formájának keresése közben értelemszerűen a szövegben hagyott variációk; úgymond az "oda vezető út"?
Nincs módomban eldönteni. De arra végre rájöttem, nem ezért vagyok képtelen nyilvánosan tovább olvasni a számomra vitán felül legfontosabb olvasmányt, mert dilemmába ejtett. Hanem mert a legszemélyesebb érintettségű rész jön, ahol a magamra ismerés valamiféle tudomásul vételével kellene olvasnom a szemetek láttára. A Csendes otthon én vagyok. Vatta úr elsőre - de sokkal inkább Vászolyné, Vászoly, Lina; az ágytól asztalig lányuk és vasárnapi festő vejük, Iván, az inas... az apró tolvajlások (a nekem jár...). És a Csajtorjánok...
Ezen nem találok fogást, hogy se nyilvános (és geil) mea culpa ne legyen, se hidegen, eltartott kisujjal távol tartott újabb hazugság.
Keresem. Jelentkezem, ha megvan.
